A vörösiszap kohászati feldolgozásáról Fejér Zsolt kohómérnökkel, az almásfüzítői timföldgyár egykori üzemvezetőjével, az eljárás egyik kifejlesztőjével beszélgettünk.
A vörösiszap mint kiemelten veszélyes ipari hulladék neve szinte senki számára nem lenne ismerős, ha 2010-ben nem szakad át az ajkai iszaptározó fala. A Kolontár és Ajka között fekvő ipari létesítmény a korábbi timföldgyártás maradványaként visszamaradt vörösiszap tárolására szolgált.
Maró, lúgos zagy, tele kincsekkel
2010. október 4-én több mint egymillió köbméter, maró hatású, erősen lúgos ipari hulladék, úgynevezett zagy árasztotta el a devecseri kistérséget mintegy 40 kilométeres körzetben. Az ipari katasztrófa a rendszerváltozás utáni magyar történelem legnagyobb és legveszélyesebb katasztrófáinak egyike. Kevesen tudják, de nem csak Ajka mellett, hanem Almásfüzitőnél és Mosonmagyaróváron is jelentős mennyiséget tárolnak belőle, összesen közel 100 millió tonnát.
Bár az utóbbi két tározó biztonsági körülményei egészen mások, tehát hasonló gátszakadásra nem kerülhet sor ezeken a településeken, az elképesztő mennyiségű veszélyes hulladék folyamatos jelenléte környezetvédelmi kockázat továbbra is.
A bauxitfeldolgozás, illetve annak alumíniumipari felhasználása során keletkező maradék anyag, a vörösiszap világszintű környezeti terhet jelent minden olyan országnak, ahol timföldet gyártanak vagy gyártottak korábban. Sokan és régóta kutatták a hasznosítási lehetőségét, azonban egyelőre nem született olyan megoldás, amely ipari méretekben is gazdaságosan alkalmazható lenne a veszélyes anyag feldolgozására.
„Az utóbbi időben több olyan hír látott napvilágot, amelyek szerint megoldották a hasznosítást, de ezen technológiák céljai alapvetően különböznek az általunk képviseltektől. Egyes eljárások szintén a vastartalomra koncentrálnak, míg mások egyéb, például építőipari vagy mezőgazdasági célú felhasználás megvalósítását tűzték ki. Ezek abban egységesek, és különböznek a mi eljárásunktól, hogy a már említett értékes összetevők gyakorlatilag elvesznek a hasznosítás során, szemben a mi technológiánkkal” – avatott be Fejér Zsolt kohómérnök.
A négyfős magyar kutatócsoport előélete igazán hasonló, a veszélyes hulladékok hasznosításához köthető szakmákban dolgoznak. Szűkebb pátriájuk pedig éppen az egyik iszaptározóhoz közel helyezkedik el, nem véletlen, hogy felmerült bennük a hatalmas mennyiségű, újrahasznosíthatatlannak hitt anyag feldolgozási lehetősége.
Nem csak a vastartalma miatt értékes hulladék a vörösiszap
„Elkezdtük a kísérleteket, s az eredmények alapján egyrészt örömmel konstatáltuk, hogy a vas kinyerésére vonatkozó elképzelésünk helyes, másrészt, hogy ennél az eljárásnál a vasnál nagyságrendekkel értékesebb összetevők, stratégiai fémek, ritkafémek kinyerésére nyílik lehetőség. Így aztán alapvetően megváltoztak a céljaink, és a vastartalom másodrendű szerepre korlátozódott, de mindenképpen számolunk azzal is – mondta Fejér Zsolt. – Az eljárásunk alkalmas a tárolókban elhelyezett anyagok feldolgozására, de a jelenlegi gyártási folyamat során képződő vörösiszapok feldolgozására is. Ennek több szempontból van jelentősége. Egyrészt a technológia megvalósítása esetén a timföldgyártás során nem keletkezik veszélyes hulladék, másrészt a kapcsolódó további feldolgozás jelentős gazdasági eredményeket hozhat.”
A vöröiszapban ugyanis nem csak a még mindig aktív magyar acélkohászat számára fontos vasvegyületek találhatók meg, amelyekkel eleinte kísérleteztek, hanem egyéb fémek, köztük a stratégiai- és nemesfémek is.
A hazai mennyiséget, a mintegy százmillió tonnányi vörösiszapot és az egyetlen hazai acélgyártó cég, a Dunaferr éves kapacitását tekintve a szakértő úgy véli, évtizedeken keresztül lennének képesek nyersanyagot biztosítani az iszapból kinyert vastartalmú alapanyagokkal, a várható technológiaváltást figyelembe véve is.
Mindez azonban eltörpül amellett, ami a kísérletek során egyértelművé vált: nemcsak a vastartalmat dúsítja fel az eljárásuk, hanem például a vörösiszapban található egyéb fémeket, például a nikkelt, az ezüstöt, a talliumot és a galliumot is. Van, amelyiket a 12-szeresére.
„Kísérleteinket kezdetben saját telephelyen, egyedi konstrukciójú berendezésekkel végeztük. Ezek csak arra voltak alkalmasak, hogy igazolva lássuk a koncepciónk helyességét. Ezután már sikerült professzionális körülmények között folytatni a munkálatokat, minősített módszerekkel, és gyakorlott személyzettel. Ennek eredményeként az anyagvizsgálatok során azt észleltük, hogy a vas mellett további, kisebb mennyiségű, de nagy értékű elemek dúsultak jelentősen, sokkal nagyobb mértékben, mint a vasvegyületek” – összegezte az eredményeiket. – A megismételt kísérletek esetében is hasonló eredmények születtek, s a kapott értékeket külső, független labor is megerősítette.”
Több kilónyi nemesfém a hulladékban
A fenti fémek közül az egyik legértékesebb, az elektronikai iparban nélkülözhetetlen gallium, amelyből egy tonna vörösiszapból 2,6 kilogrammnyi is kinyerhető. A kísérleteket több laborban elvégezték, a független laborvizsgálatok esetében is hasonló eredmények születtek.
„Amennyiben az eddigi kísérletek eredményei, valamint a jelenlegi világpiaci árak alapján számolunk, a hazai vörösiszap-mennyiség több tízezer milliárd forintnyi vagyoni értéket tartalmaz” – hangsúlyozza a szakember.
A kutatócsoport jelenleg a vörösiszap-feldolgozás kisüzemi mértékű technológiájának kidolgozásával foglalkozik, illetve igyekszik a projekt környezetvédelmi előnyeit is minél több fórumon hangsúlyozni, ugyanis a feldolgozással kinyerhető fémek mellett a technológia másik, nem elhanyagolható előnye az, hogy megszűnik általa a vörösiszap lúgtartalmából adódó veszélyessége, és kémiailag semlegessé válik.
A technológia a későbbiekben külföldön is értékesíthető lesz, ami azért is fontos, mert a világ számos országában, Európát tekintve például Spanyolországban, Franciaországban vagy Görögországban is több milliárd tonnányi vörösiszapot tárolnak jelenleg is a lerakókban.
„Elsődleges célunk az, hogy a hazai tározókban található vörösiszap-hulladékot a magyar gazdaság előnyére fordítva dolgozhassák fel, ezzel együtt megszüntetve a jelenlegi környezetterhelést is”
– összegezte Fejér Zsolt.
Mivel uniós szinten is kiemelten fontos a veszélyes ipari tevékenységek következtében létrejött környezetszennyező anyagok tárolása, a kutatócsoport szakemberei rendkívül bizakodóak azzal kapcsolatban, hogy a módszerük nemcsak gazdasági, hanem környezetvédelmi szempontból is előrelendítheti az egyre súlyosabb környezetterheléssel járó ipari tevékenységek hatásainak mérséklését.
Ha érdeklődsz a környezetvédelem iránt, és megismernél egy másik, az elsivatagosodás megállítására született, magyar találmányt is, ajánljuk figyelmedbe az erről szóló cikkünket.