Tudjuk, hogy a harag rossz tanácsadó. Mégis, ha egy férfi dühbe gurul, az társadalmilag tök elfogadott, a nők haragja viszont jobb, ha nincs. A nők ne legyenek dühösek, és kész. Valahogy így:

A férfiak nem szeretik, ha a nők kijönnek a sodrukból és igyekeznek megbüntetni őket ezért. Nagyon hamar eljutnak odáig, hogy a legrosszabbat feltételezik a nőkről.

- mondja Kimberley Freeman brit írónő.

Mi történik az agyunkban, amikor elönt a méreg?

Eddig a haragkutatás úgy nézett ki, hogy behívtak a laborba kísérleti alanyokat, jól felhúzták őket, majd szépen lefotózták az arcukat, amint az vörösen lángol. Olga Klimecki-Lenz, a UNIGE's Swiss Center for Affective Science (CISA) kutatója ehhez képest most azt akarta megtudni, melyik agyi terület aktiválódik, amikor valaki mérges lesz, és mi történik akkor, amikor alkalma nyílik bosszút állni az elszenvedett kellemetlenségért -írja a ScienceDaily.

De hogyan hozzunk ki valakit hatékonyan a sodrából? Vonjuk be például egy társasjátékba, provokáljuk valamilyen igazságtalansággal az amúgy korrekt módon játszó kísérleti személyt, és voilá: kész is a felingerelt delikvens. A résztvevők agyi aktivitását folyamatosan mérték MRI-vel, így tudták belőni, melyik agyi terület aktiválódik akkor, amikor a kísérleti alannyal a játék során méltánytalanul bánnak.

A vizsgálat második szakaszában ezen túl a tudósok lehetőséget adtak a pórul járt résztvevőknek arra is, hogy bosszút álljanak (az MRI még ekkor is mérte őket) - így sikerült beazonosítani az agy bosszúért felelős területét, méghozzá a dorzolaterális prefrontális kéregben. Minél aktívabb volt a hátsó-oldalsó prefrontális kéreg a provokáció során, annál kisebb mértékű volt a bosszú mértéke - áll a Scientific Reports-ban közzétett publikációban. (Majd látni fogjuk később, hogy ez miért érdekes.)

25 szerencsés versenyzőt vontak egyébként be a társasjátékba, ami a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy a vizsgált személyeknek két beépített játékossal kellett játszaniuk egy gazdasági társasjátékot. A két tégla játékos hozta a “jó zsaru - rossz zsaru” klasszikusát: a pozitív alak végig barátságos volt és kölcsönösen előnyös üzleti lehetőségeket ajánlott fel a kísérleti alanynak, a negatív szerepet játszó figura pedig mindvégig arrogánsan nyomult és csak a saját érdekeit tartotta szem előtt.

“A kísérletben részt vevők mind tisztességesen játszottak" - mondja Olga Klimecki-Lenz. Aztán jött a provokáció, majd legvégül a bosszú lehetősége, amivel a résztvevők általában éltek is, és megbüntették azt a játékostársukat, aki igazságtalan volt velük.

Az amygdala! Már megint!

A provokációs fázis döntő szerepet játszott a düh érzésének lokalizálásában. "Ebben a fázisban tudtuk azonosítani, mely területek kapcsolódnak a harag érzéséhez" - mondja Klimecki-Lenz. Az MRI-nek köszönhetően a kutatók a frontális lebeny, és az amygdala aktivitását azonosították be. Minél dühösebb volt a kísérleti alany, annál aktívabbak voltak ezek az agyi területek.

Az igazságtalan játék tette lehetővé, hogy rátaláljunk az agy bosszúállásért felelős részére, aminek kulcsfontosságú szerepe van az érzelmek szabályozásában.

- magyarázza lelkesen a vizsgálat vezetője.

Amilyen az adjonisten...

Ahogy fent írtuk, a résztvevők általában éltek a bosszú lehetőségével, akadt viszont 11 kakukktojás, akik azokkal is tisztességesen jártak el, akik előzőleg jól behúzták őket a csőbe.

Mi a manó? A CISA csapata azt figyelte meg, hogy minél nagyobb a hátsó-oldalsó prefrontális kéreg (DLPFC) aktivitása a provokációs szakaszban, annál kevésbé büntette meg a résztvevő a tisztességtelen játékostársát, ahol pedig a DLPFC-aktivitás alacsonyabb volt, ott a résztvevők sokkal durvább bosszút álltak. 

"Megfigyeltük, hogy a DLPFC működése a motoros kéreggel van összehangolva, ami a kézmozgást vezérli. Ezért szorul ökölbe a kezed, amikor elönt a méreg, esetleg ezért vágnál a falhoz legszívesebben valamit, amikor totál kiakasztanak” - folytatja a CISA kutatója.

Joggal merül fel tehát a kérdés: Lehetséges a bosszú kiiktatása a hátsó-oldalsó prefrontális kéreg (DLPFC) működésének serkentésével?

A DLPFC bosszúban betöltött szerepét első ízben sikerült beazonosítani, aminek működése máshogy hat az érzelmekre és a viselkedésre, mint az amygdala és a felsőbb temporális lebeny. "Az is felmerült bennünk, hogy a DLPFC stimulálásával lehetségessé válik a bosszúcselekmények elnyomása" - mondja Olga Klimecki-Lenz

Megvan a Mechanikus narancs című filmből az a rész, amikor az addig durván agresszív Alex agyműködését úgy variálják át büntetésből, hogy kínzó fájdalmat él át minden alkalommal, amikor valamilyen kegyetlenséget tapasztal? Hát nagyjából valami ilyesmit kell elképzelni...