A Nobel-díjak nem mindennapi történetéből a Phys.org mazsolázta ki a legbizarrabbakat.

A savban feloldott Nobel-díj

Amikor a nácik 1940 áprilisában betörtek Dániába, a Niels Bohr Elméleti Fizika Intézet tudósai aggódni kezdtek az 1914-es és 1925-ös Nobel-díjas aranyérmék sorsa miatt, amelyeket két német tudós, Max von Laue és James Frank az intézet gondjaira bízott.

„Hitler uralma alatt súlyos bűncselekménynek számított aranyat kijuttatni a birodalomból, Laue neve pedig bele volt vésve az érembe. Ha a nácik ráakadnak, az igen komoly következményekkel járt volna” – írta az intézetben dolgozó Hevesy György magyar származású kémikus 1962-ben.
Miután eldöntötték, hogy az érmeket elásni nem túl jó ötlet, Hevesy a két 23 karátos Nobel-díjat királyvízben oldotta fel, ami az egyetlen olyan savas vegyület, amely képes erre. A laboratóriuma egyik magas polcán tárolt narancsos színű folyadékra pedig nem tartottak igényt a nácik.
Miután vége lett a háborúnak, Hevesy György – aki maga is Nobel-díjat kapott 1943-ban – visszaállította eredeti halmazállapotába az aranyat, majd a Nobel Alapítványnak adományozta. 1952-ben ebből az aranyból két új medált készítettek.

Ajándék Nobel-díj Goebbelsnek

Egy kevésbé felemelő történetben Knut Hamsun norvég író odaajándékozta saját irodalmi Nobel-díját Joseph Goebbels náci propagandaminiszternek. Hamsunt 1947-ben ítélték el árulásért, életét ezután különböző elmegyógyintézetekben töltötte. Hogy a náci vezérnek adományozott éremmel ezután mi történt, arról sajnos nem tudunk többet.

Kalapács alatt

Jótékonykodás, öröklési vita, vagy csak mert az élet olykor váratlan fordulatot produkál: a Nobel-díjak néha aukción végzik.

A francia Aristide Briand Nobel-békedíja 2008-ban például mindösszesen 12.200 eurós összegért kelt el. Hat évvel később, James Watson amerikai tudós, aki az 1962-es orvosi Nobel-díjat nyerte el a DNS szerkezetének felfedezéséért, 4 millió dolláros rekord áron adta el az érmét. A szerencsés amerikai biológushoz a vevő, egy orosz milliárdos, Alisher Usmanov végül visszajuttatta a medált.

Ellopott díjak

A francia Történeti Múzeum épphogy csak megvásárolta Aristide Briand Nobel-békedíját, az éremnek nem sokkal ezután, 2015-ben lába kélt  – és azóta sem sikerült visszaszerezni.

2017-ben ismeretlen rablók az indiai Kailash Satyarthi által elnyert 2014-es Nobel-békedíjat lovasították meg. Illetve csak azt hitték, hogy egy valódi Nobel-medál a zsákmányuk, az ellopott érem ugyanis csak egy replika volt, az eredetire egy múzeumban vigyáznak.

Nem ilyen szerencsés Rabindranath Tagore 1913-as Nobel-érméje, amelyet 2004-ben loptak el, és azóta sem került elő.

Lefoglalt Nobel-díj

Shirin Ebadi iráni ügyvéd és emberi jogi aktivista 2003-ban azzal vádolta Teheránt, hogy elkobozta vagyonát bizonyos be nem fizetett adók miatt.

A 2003-as Nobel-békedíjjal és a Legion d’Honneur-éremmel kitüntetett Ebadi díjait ezután lefoglalták, mert 410.000 dolláros adót kívántak rajta behajtani, miközben az iráni hatóságok tagadták a követelést. A nemzetközi felháborodás hatására végül Ebadi visszakapta díjait.

Aranyos hidegháború

A Nobel-díjasok nevét a medál hátoldalára vésik, kivéve a béke és a közgazdaságtan díját, ahol a neveket az érmek szélére gravírozzák. Így fordulhatott elő, hogy a közgazdasági Nobel-díj nyertesei, az orosz Leonid Kantorovics és az amerikai Tjalling Koopmans egymás díjaival tértek haza a díjátadó ceremóniáról, miután érmeiket valahogy összecserélték. Mivel az eset a hidegháború ideje alatt történt, összesen 4 év diplomáciai munkába tellett, hogy a díjak végül név szerinti tulajdonosaikhoz kerülhessenek – olvasható a Nobel-díj hivatalos weboldalán .

Csajozz Nobel-díjjal!

1999-ben valódi pánik tört ki az oslói Grand Hotel egyik lakosztályában: a Nobel-díj, amit épp akkor nyert meg az Orvosok Határok Nélkül (MSF) szervezet, egyszerűen eltűnt. Másnap azonban mégis hamar helyreállt a rend, és a díj visszakerült jogos tulajdonosához.

Az történt, hogy a szervezet francia tagjai kölcsönadták a Nobelt, hogy mások lányokat bűvöljenek el vele az oslói éjszakában.

A Nobel-díj tele volt harapásnyomokkal, úgy tűnik, sokan szerettek volna meggyőződni róla, hogy valódi-e

– árulta el Morten Rostrup az MSF norvég delegációjának egyik tagja egy 2006-os könyvben.