Michael Smith meglehetősen hiányosnak érezte a méhcsípések jelentette fájdalommal kapcsolatos szakirodalom leírásait, ezért döntött úgy, hogy méhet ragad, és itt-ott megcsípeti magát. Háromszor. A szemgolyóját egyébként végül kihagyta, egy tanácsadójában ugyanis felmerült, hogy megvakulhat. 

Mr. Smith nem bízta a véletlenre a dolgot és meglehetősen alapos munkát végzett: 25 helyen, helyenként háromszor csípette meg magát a gyanútlan méhekkel. 25 nap alatt legalább 25 méhet áldozott fel Smith a tudomány oltárán, minden nap különböző testrészeire koncentrálva a csípéseket. A „kutatás” során egy percen belül három csípést csikart ki a kísérleti méhekből, ráadásul ezen felül az alkarját is naponta megcsípette, hogy legyen miből kiindulnia a fájdalom mértékének felbecsülésekor.

A csípések okozta fájdalmat egy 10-es skála segítségével írta le a mazochista kutató, aki a hónalját (7), a tenyerét (7), a fenekét (3.7), és természetesen a mellbimbóját (6.7) és a herezacskóját is megcsípette méháldozataival. Meglepő módon egyébként nem a hímvessző (7.3) és a herezacskó (7) nyerte a versenyt, bár tény, hogy mindkét testrész az élmezőnyben végzett.

A legfájdalmasabb helyszínnek Smith felső ajka és orrcimpája bizonyultak, amelyek 8.7-es és 9-es pontszámot kaptak a kutatótól. Smith szerint persze nem egyértelmű, ki hogy reagálna a csípésekre, és az is torzíthatott némileg az eredményein, mit várt, milyen fájdalomra számított, amikor egy-egy kényesebb helyen csípette meg magát.